Ez a gyerek iszonyú lusta! Egy percet sem tanul, könyörögni kell neki, hogy elkészítse a leckéjét, ha tehetné, egész nap csak a haverokkal lógna. Mi lesz belőle, ha felnő?
Az élet a legjobb iskola?
Sok szülő aggódik, amiért a gyereke nem fektet elegendő energiát a tanulásba, éppen csak annyit csinál meg, amennyit nagyon muszáj. De vannak olyan diákok is, akik minden különórára beiratkoznak, állandóan a könyveket bújják, igyekeznek mindent megtanulni, és inkább nem találkoznak a barátaikkal, mert azt időpazarlásnak tartják. De vajon felnőttként melyik viszi majd többre? „A tapasztalat azt mutatja, hogy azok az emberek, akik gyerekként lazábban fogták fel az életet, a dolgozatra való készülés helyett inkább zenét hallgattak, a haverokkal lógtak a parkban, vagy csak hevertek az ágyban és álmodoztak, megélték az első kamaszkori szerelmeket, csalódtak, örültek, rajongtak és veszekedtek, sokkal több tapasztalatot gyűjtöttek, mint azok, akik csak a könyveket bújták. A lustának gondolt gyerekek gyakorlatilag élték az életüket, kiforrott a személyiségük, felnőtt korukra pontosan tudták, hogy mi az, ami érdekli őket, és mi az, ami egy cseppet sem. Míg az eminensek meglett fejjel is kifogástalanul elvégezték a rájuk bízott feladatot, addig azok, akik lusták voltak tanulni, inkább magasabb szintű célokat tűztek ki maguk elé – például, hogy ők legyenek azok, akik a feladatokat osztják – tehát inkább saját céget alapítottak. Az viszont vitathatatlan, hogy a stréberek sokkal megbízhatóbbak, pontosabban tartják a határidőket, dátumokat.” – mondta Orsolics Zénó a kamasz szerviz vezető szakembere.
Megtalálni az egyensúlyt – ez a legnehezebb
Szülőként mindenki arra törekszik, hogy gyereke a lehető legtöbbre vigye az életben, és ehhez bizony sokat kell tanulnia, magas iskolai végzettséget kell elérnie. Hiszen csak így tud majd egy jó állást megcsípni és biztosítani a jólétet. Így hát nincs kifogás, tanulni kell. Ez eddig rendben is van, de hogy lehet megtalálni az egyensúlyt, hogy tanuljon is a gyerek, de mellette maradjon ideje élni, tapasztalatokat gyűjteni, hagyni, hogy kifejlődjön a személyisége? „Ha állandóan korrepetálásra, magántanárhoz, nyelviskolába jár, akkor kizárt dolog, hogy marad ideje és energia gyereknek lenni, megélni az adott életszakasz örömét, bánatát, kínját, amiből később építkezhet. Azért is óvatosan kell rávenni a tanulásra, mert ha a szülő túlzásba esik, állandóan noszogatja, akkor épp az ellenkezőjét fogja elérni. Egy életre elmegy a kedve a tanulástól. A legcélravezetőbb a motiváció. A diákokról azt feltételezi a felnőtt, hogy alapvetően utálnak tanulni. Pedig ez nem igaz, csak akkor, ha kényszernek, szükséges rossznak élik meg. Ha viszont a kíváncsiságukra, a tudásvágyukra alapoz a szülő, akkor nyert ügye van. Ha ezt még jó adag dicséret, pozitív visszajelzés is kíséri, akkor szinte biztos, hogy a gyerek megtesz minden tőle telhetőt. Érdemes úgy kezelni a tanulás kérdését, hogy a gyerek azt érezze: ez az ő feladata, az ő ügye, az ő felelőssége. Mellesleg az elmulasztott tanulást utólag is lehet pótolni, de felnőttként újraélni a kamaszkort, az már nehezebb, mondhatni lehetetlen.” – tanácsolta a szakértő.
Igazolás
Orosz kutatók felmérést készítettek, amiből egyértelműen kiderült, hogy a kitűnő tanulók mindent megtanulnak, de igazán kiemelkedően semmit nem tudnak. Az átlagos tanulók viszont csak azt tanulják meg, ami érdekli őket, abban viszont tévedhetetlenek, ráadásul több időt töltenek egyéb dolgokkal, így jóval szélesebb látókörűek, bátrabbak, kezdeményezőbbek. Egy kitűnő tanuló hosszasan gondolkodik egy feladat megoldásán, a közepesek viszont hamar megcsinálják, hiszen vagy tudják, vagy nem a megoldást, nem görcsölnek rajta. Az sem elhanyagolható tény, hogy az átlagos tanulók sokkal inkább társasági emberek, így népszerűbbek is a társaik körében, míg az eminenseket unalmasnak találják a többiek. Alapvetően minden szülő boldognak szeretné látni a gyerekét, nem pedig magányosnak. És mi is kell a boldogsághoz? Barátok, kapcsolatok, szerelmek, a kitűzött célok elérése. A boldog ember tud kissé pimasz lenni, bátrabban teszi próbára saját magát, bevállalósabb. A kutatásból az is kiderült, hogy a stréber diákok szülei általában elégedetlenek saját gyermekük teljesítményével. „Ennek hátterében sokszor az áll, hogy a szülő saját be nem teljesült vágyait vetíti ki gyerekére. Tehát ha neki nem volt lehetősége egyetemre járni, akkor utódjának szinte kötelező, akkor is, ha nincs hozzá affinitása, kedve, esetleg teljesen mást szeretne csinálni, például kétkezi szakember lenni.” – indokolta a szakértő.
Tudta?
Ma már egy állásra jelentkezéskor nem feltétlen az iskolai végzettséget, eredményeket nézik, hanem a kreativitást, ösztönöket, tud-e az illető önállóan döntéseket hozni és azt, hogy mennyire képes beilleszkedni egy csapatba. A fiatal munkavállalók többsége pedig figyelembe veszi az adott cégeknél a munkakörülményeket, hiszen tisztában van azzal, hogy az ideje nagy részét a munkahelyén tölti majd. Ezért alakítottak ki a legtöbb irodaházban már közösségi teret, ahol időnként kicsit lazíthatnak a dolgozók, csocsózhatnak, kávézhatnak, beszélgethetnek.
újságíró Bata Kata - Meglepetés
további Zénó cikkek - Meglepetés