Az eddigi gyermekközpontú életformák a kamaszkorban már nem alkalmazhatóak. Új egyensúlyokat kell találni- és ez nem megy súrlódás nélkül. A kamaszkor idején a szülők befolyása gyermekeikre nagy mértékben csökken, különösen ha olyan téma kerül szóba, hogy hajviselet, öltözet, vagy zene. Ebben az elbizonytalanító életszakaszban a kamaszok szeretnének a szüleiktől elhatárolódni, de a barátaik elfogadását bármi áron megszerzik, és hozzájuk akarnak hasonlítani.
Megítélésem szerint legjobban az autoritativ nevelési stílus szolgálja a gyerekek pozitív fejlődését. Az autoritativ egy keveréket jelent értéktiszteletből és a szülőktől - akiknek a gyermekeik felé elvárásokat is kell támasztani - kapott érzelmi támogatásból. Fontos, a gyermekeknek önállóságot biztosítani, de a határokat is meghúzni. Ennek a nevelési stílusnak, azonban már kora gyermekkorban meg kell kezdődnie ahhoz, hogy eredményre vezessen, nem csak a kamaszkor kezdetén. Mivel egy pozitív érzelmi kapcsolatot éveken keresztül kell felépíteni, a legjobb alapja is annak, hogy a gyermekek problémáikkal és félelmeikkel a kamaszkorban a szüleikhez forduljanak.
Az eddigi gyermekközpontú életformák a kamaszkorban már nem alkalmazhatóak. Új egyensúlyokat kell találni- és ez nem megy súrlódás nélkül. A kamaszkor idején a szülők befolyása gyermekeikre nagy mértékben csökken, különösen ha olyan téma kerül szóba, hogy hajviselet, öltözet, vagy zene. Ebben az elbizonytalanító életszakaszban a kamaszok szeretnének a szüleiktől elhatárolódni, de a barátaik elfogadását bármi áron megszerzik, és hozzájuk akarnak hasonlítani. Ennek elérésére rendeznek például bátorságpróbákat vagy leisszák magukat együtt, vagy „lógnak" az iskolából. Legtöbbször azonban ez csak egy átmeneti viselkedés.
Tanulmányok bizonyítják, hogy komoly témáknál, mint továbbtanulás vagy szakmaválasztás a fiatalok jobban bíznak szüleik tanácsában, mint barátaikéban. Amennyiben az alapkapcsolat a gyermekkel rendben van, a szülői befolyás ezen a területen minden krízist túlél. Nem meglepő, hogy a kortársak kipróbálják a drogok nyújtotta izgalmat, eleget téve a fiatalkori veszélykeresésnek és kíváncsiságnak. A fiatalok nagy hányada a kortársa jelenlétében próbálja ki életében először valamelyik drogot.
Manapság a fiatalok körében a marihuána (fű, füves cigaretta) a legnépszerűbb drog, majd ezt követik a különböző party-drogok és egyre inkább teret hódítanak a viselkedési addikciók is, azaz a monitor –függőség vagy internet –függőség. Különösen on-line szerepjátékok kötöznek fiatalokat órákra a képernyők elé. De az egy figyelmeztető jel, ha eközben másfelé már nem is érdeklődik a fiatal.
Mindenekelőtt a fiúknak vannak problémái, játékszenvedélyüket ésszerű határok között tartani. A szakértők ilyenkor már játékfüggőségről beszélnek, még akkor is, ha még nincs hivatalos diagnózis. Kb. 10 % a gyerekeknek és fiatalkorúaknak, veszélyeztetettnek számít, egy iskolai kutatás eredményei szerint. Addiktológusok, éppúgy, mint az egyetemi kutatók közül többen is, az on-line szerepjátékokat, mint a „World of Warcraft", a legveszélyesebbeknek tartják. Ezen játékok sok időt követelnek, mert a játékosok a követelményeket csak együtt tudják teljesíteni és ezért a harcostársaikat nehezen képesek otthagyni a bajban.
Egy pszichológus és a kollégái a New York állambeli Syracuse egyetemről 2007-ben nyilvánosságra hoztak egy tanulmányt, amelyben a 100, egy-egy csapatjátékkal megajándékozott diák, háromszor annyi időt töltött a képernyő előtt, mint a többiek. Rosszabbul aludtak és gyakrabban elhanyagolták a barátaikat, a tanulmányaikat és az egészségüket. Azt azért nehéz megállapítani, hogy vajon egy fiatal függésveszélyben van-e.
Az a tény, hogy ő a szülei szerint sokat játszik a gépen, még semmi esetre sem elegendő egy diagnózishoz. De az, vészjelnek számít, ha egy gyerek már semmi más iránt nem érdeklődik.