A járvány miatt mindannyiunk élete fenekestül felfordult, és bizony a gyerekeké is. Nem értik az egészet, nem tudják meddig tart, félnek, hogy megfertőződnek, és emiatt még a többiek csúfolják is, kiközösítik. De hogyan segíthetnénk nekik?
Őrjítő bizonytalanság
„Amikor kitört a járvány, mindenhonnan azt hallottuk, hogy ezzel meg kell tanulnunk együtt élni. Ez a legijesztőbb mondat a világon. Magába foglalja, hogy ezután minden más lesz. A változás pedig mindig aggodalommal, szorongással tölt el minket. Ettől feszültek vagyunk, és nagyon haragszunk a vírusra, ami viszont nem egy megfogható dolog, ezért - ha nem is tudatosan – arra haragszunk, aki megfertőződik, hiszen mindig kell, hogy találjunk bűnbakot. Pedig ez bármelyikünkkel megtörténhet. A gyerekek is rettegnek a járványtól. Hiszen az ő életük is megváltozott. Nem lehetnek együtt a barátaikkal, nem akarnak távoktatást, szeretnék felhőtlenül megélni a gyerekkorukat. Érthető, ha őket is padlóra küldi ez a helyzet.”
– mondta Orsolics Zénó kamaszszakértő.
Jelek, amelyekre figyeljünk
Újra előjönnek a régi szokások
A kisgyermekeknél például visszatérhet az ujjszopás, előkerülhet régi plüssállat, az idősebb gyerekek pedig újra elkezdhetnek a rég elfeledett játékokkal játszani, vagy korábbi hobbijaival foglalkozni.
Megváltozott alvási és étkezési szokás
Ha a gyerek sokkal többet vagy kevesebbet alszik, mint korábban, étvágytalan, vagy túl sokat eszik, válogatós lesz, az is jelezhet problémát.
Dühkitörés
Gyakran a szorongás dühkitörések formájában mutatkozik meg. Ezért ha azt vesszük észre, hogy apróságokon elsírja magát, csapkod, kiabál, akkor ne büntessük, hanem próbáljuk megnyugtatni.
Túl sok kütyü
Ha jóval többet használja a különböző eszközöket, folyton a barátokkal csetel, elvonul a szobájába, annak lehet az oka az érzelmi elvonulás is, mert nehezen tud megbirkózni a helyzettel.
Túlzott ragaszkodás
A szokatlannak tűnő ragaszkodás is lehet a jele annak, hogy a gyerek szorong, stresszes. Ha folyamatosan a sarkunkban van, az azt mutatja, hogy szeretné biztonságban érezni magát, segítségre van szüksége az érzelmei kezeléséhez.
Amit tehetünk
- Legyünk türelmesek. Bár mi is feszültebbek vagyunk, amire most a gyerekeknek a legnagyobb szüksége van, az a mi higgadtságunk, nyugalmunk.
- Adjunk neki lehetőséget a játékra, kikapcsolódásra és a pihenésre, lehetőleg otthon, velünk együtt, esetleg a szabadban.
- Próbáljuk megtartani a napi rutint, mert ez alapból szükséges a biztonságérzetükhöz.
- Hallgassuk meg a félelmeit, aggodalmait, ne nevessük ki, inkább nyugtassuk meg, de ne úgy, hogy azt mondjuk, nincs mitől félni. Inkább adjunk meg neki minden szükséges információt, úgy, hogy azt meg is értse. Mondjuk el neki, hogy mi az, amit mi megtehetünk, hogy vigyázzunk magunkra.
- Együtt gyűjtsük be az infókat. A híreket nem lehet teljesen szűrni, sokkal könnyebben megvalósítható, hogy velünk együtt nézze őket, és figyeljünk rá, ha valami olyat találunk, ami nem hiteles, akkor rögtön tudjunk reagálni. Arra is figyeljünk, hogy ne vigyük túlzásba a témában való kutakodást.
- Ha félti a nagymamát, vagy minket, akkor nyugtassuk meg, hogy megteszünk mindent, ami lehet, hogy ne fertőződjünk meg.
- Mutassunk példát! Az, hogy mennyire szorong a gyerek a vírushelyzet miatt, nagyrészt rajtunk, szülőkön múlik. Cseppet sem mindegy, hogy mit lát rajtunk, mi mennyire félünk, gyártunk-e összeesküvés elméleteket, hibáztatunk-e másokat.
Mit tegyünk a kiközösítés ellen?
A gyerek egyik legnagyobb félelme a kiközösítés. Fél attól, hogy ha megfertőződik, akkor a többiek úgy bánnak vele, mintha leprás lenne, elkerülik, csúfolják, még telefonon sem beszélnek vele, mert ciki.
„Sajnos ebben is a szülőnek van a legnagyobb felelőssége, hiszen minden gyerek a szüleit utánozza. A gyerekünk ebben a helyzetben is megfigyel minket, hogy mi hogy reagálunk, mennyire rettegünk, mit teszünk, ha a kollégánk, barátunk, szomszédunk beteg lesz. Ha kirekesztően viselkedünk a gyerekünk is ezt fogja tenni a saját környezetével. Ha segítséget nyújtunk, abban is utánozni fog minket. Ebben sokat segíthet, ha beszélünk róla, és ha együtt viselkedünk helyesen. Például ha egy szomszédról vagy barátról kiderül, hogy megfertőződött, hívjuk fel együtt telefonon, kérdezzük meg, mire van szüksége, hogyan segíthetünk. Vásároljunk be neki, vigyünk gyógyszereket, tegyünk az ajtaja elé apró kis ajándékot, akár egy csokit, levelet, bármit, ami jobb kedvre deríti. Használhatjuk a közösségi oldalakat, így legalább nem csak a rémisztő hírek böngészésére vesszük igénybe. Kérdezzük meg, hogy a lakókörnyezetünkben van-e szüksége valakinek segítségre. Már az is óriási dolog, ha csak levisszük a kutyáját sétálni. Mindez ráadásul nem csak annak jó, akivel figyelmesek vagyunk, hanem nekünk is, a gyereknek is. Joggal gondolhatjuk most, hogy jó, persze, de ettől még a mi gyerekünket ugyanúgy csúfolni fogják, ha beteg lesz. Meglehet. De cseppet sem mindegy, hogy ezt a gyerek hogyan pakolja el magában. Ha tudja mi a helyes, akkor kevésbé fogja őt megviselni mások helytelen viselkedése. Csalódás persze érheti bármikor, de ettől nem tudjuk, és nem is kell megóvni. Ha rendben van az értékrendje, akkor hamar túlteszi magát rajta.”
– mondta a szakértő.
újságíró B. Bata Kata - Meglepetés
további Zénó cikkek - Meglepetés