Eljött egy újabb nyár, ami kicsit más, mint az előzőek, de ha szexről és szerelemről van szó, nincs új a Nap alatt. Csakhogy felnőtt egy új generáció, akik másképpen állnak ehhez a kérdéshez. Nekik szól most ez az írás!
„Ahogy beköszönt a nyár, szó szerint lelazulnak a fiatalok, hisz manapság az iskola tényleg szorongásokat kelt bennük – kezdi Orsolics Zénó kamaszszakértő. – Elkezdenek vágyni arra, hogy kalandozzanak az ismerkedés dzsungelében, szexuális tapasztalatokat szerezzenek. Ezzel nincs is semmi baj, de az ő korukban nagy a sérülés veszélye. »Mennyire tudok én csajozni?« »Miért szorongok?« »Tényleg most történjen meg az első alkalom?« »Hogy szólítsam meg?«– temérdek kérdés megfogalmazódik bennük, a válaszokat pedig legtöbbször a kortárs környezet, az internet vagy legrosszabb esetben a pornó adja meg. Jó lenne, ha tudnák, hogy, hogy nem ezeknek kell megfelelni, csak önmaguknak, annak, amire igazán vágynak!”
A szex nem gyorsétterem!
„Mindegy, hogy fiatalról, vagy idősről beszélünk, az ember alapvetően test, lélek és szellem egysége, így lehetetlen küldetés, úgy beleugrani egy szexuális kalandba, hogy ’megtörténik, kész, és utána lépek is tovább’, hiszen ahogy szokták mondani: tényleg ottmarad az ember lelkének egy darabja is a másiknál. Nem tudjuk a szexusunkat leválasztani a lelkünkről, képtelenség – hangsúlyozza Zénó. – Épp ezért vallom azt, hogy a tinédzserkori szexuális kicsapongások sérülékennyé teszik a fiatalokat. A szex nem gyorsétterem, így lélektanilag nem is tudom elhinni, hogy valaki erre vágyik, még akkor sem, ha ezt hangoztatja. Ez sokkal inkább kompenzáció, összefügg az önbecsülésükkel, az énképükkel – az étkezési zavarok is legtöbbször ide vezethetők vissza. Legtöbbször szeretethiányos lányok mennek bele ilyen kapcsolatokba, akik a szextől azt remélik, hogy abban majd kapnak szeretet, végül mégis kizsákmányolásként élik meg amiatt, hogy bár megtörtént az együttlét, mégsem boldogok tőle, hisz kellemes gondolatok helyett hiányérzet marad bennük” – magyarázza a szakértő, aki arra is kitér, mi sodorja mégis ebbe az irányba a mai lányokat. „A lányok erkölcsiségének a felelőse mindig az apa. Hogy milyen lesz a lányuk férfiképe, az tőlük eredeztethető – hangsúlyozza Zénó. – Amennyire számíthat rá egészen kicsi korától fogva a különféle élethelyzetekben, annyira lesz kiszolgáltatott vagy éppen stabil a felnőtt életében. A több egyéjszakás kaland majd tovább csökkenti az énkép sérülését, egy olyan kör alakul ki, amiből nehéz kiszállni, hiszen felnőttként is vonzza majd az ilyen helyzeteket, hogy mindenki úgymond ’használja’ majd és képtelen lesz tartós párkapcsolatban elköteleződni.”
A minőség a fontos!
Orsolics Zénó szerint, ha valaki azt tervezi, hogy egy kapcsolaton belül, annak biztonságában éli meg a szexuális együttlétet, az a koronája lehet a kapcsolatnak. „Mondhatják persze sokan, hogy ez egy maradi hozzáállás, a tanulmányaimból és a tapasztalataimból mégis azt látom, hogy valahol minden fiatal erre vágyik: hogy megismerje a másikat, elfogadást és szeretet kapjon a kapcsolatban, és megtapasztalja, milyen érzés minőségileg együtt lenni a másikkal” – hangsúlyozza a szakértő, aki szerint ezekben a helyzetekhez nem is kell feltétlenül szexnek történnie. „Sokat hallott mondat az első alkalom előtt, hogy ’ezen a nyáron már meg kell történnie!’ Szerintem meg nem kell! Csak annak kell megtörténni, amire mindketten ugyanúgy vágynak. És ez nem feltétlenül a közösülés. A legfontosabb, hogy ne legyen egyikükben se teljesítménykényszer. Nem kell a haveroknak, vagy a neten olvasott, látott fiktív dolgoknak megfelelni. Tudják, hogy bőven elég, ha szeretik egymást. Nagyobb örömöt tud adni egy közös nyaraláson, ha csak életükben először megengedhetik maguknak, hogy meztelenül fekszenek az ágyon. Ilyenkor csak egymásra kell figyelniük, nem pedig a kortársnyomásra és csak azt tegyék meg, ami mindkettőjüknek jó, maradandó nyári élmény marad.”
Nem tudok élni nélküled?
Persze vannak olyan fiatalok is, akik nem a közös nyaralást tervezgetik, hanem attól rettegnek, mi történik a párjukkal abban a két hétben, amíg ők a szüleikkel vakációznak. „Szimbiózisnak hívjuk ezt a jelenséget, ami szintén a kamaszok éretlen személyiségéhez vezethető vissza – magyarázza Zénó. – Minden kapcsolat elején van egy időszak (tankönyvileg az első három év), amit a köznyelv csak lila ködként ismer, és ami náluk úgy csúcsosodik ki, hogy szinte fizikailag rosszul vannak, ha távol van tőlük a párjuk. Bizonyos értelemben teljesen normális, hogy a szerelem időszakában van egy szimbiózis, amikor egyfolytában együtt vannak, egymás kezét fogják, összekapaszkodnak, és mindig csak csókolóznának, ám ha ez megszűnik egy nyaralás miatt és színre lép a féltékenység, az egyértelműen a bizalomhiányról szól. Ebben az életkorban persze nem is elvárható, hogy úgy reagáljanak erre a helyzetre, mint egy érzelmileg fejlett páros, hiszen néha még felnőttek is beleesnek abba a hibába, hogy ez a helyzet meg tudja mérgezni a nyaralást. Fontos, hogy ilyenkor senki ne felejtse el, hogy interneten amúgy is lehet tartani a kapcsolatot, de azt sem, érdemes ilyenkor tényleg eltávolodni, mert mérlegre kerül a szerelem. Kicsit távolabbról nézve a másikat, magamat is meg tudom erősíteni abban, hogy igen, tényleg ő az én emberem, ő kell nekem és annál jobb lesz az újratalálkozás.”
Nem lehetünk barátok!
A kamaszszakértő szerint a legnagyobb hiba, amit egy szülő elkövethet, ha parancsnokként és nem trénerként vesz részt ezekben a helyzetekben. „Ha csak ’megengedi’ a közös nyaralást a fiataloknak, de nem készíti fel őket rá – magyarázza Zénó. – Egyik halálom, ha egy szülő azt hangoztatja, hogy ő a legjobb barátja vagy barátnője a gyerekének, mert nem ez a cél és soha nem is lehetünk azok. A szülő gyerek kapcsolat mindig hierarchikus: a szülőé a felelősség. Nem lehetünk barátok! Ezt felejtsük el! Akkor mi lehet? Egy jó szülő-gyerek kapcsolat nyílt és őszinte beszédre épül. Erre csak akkor képes egy szülő, ha ezt ő is meg tudja csinálni. A mai fiatalok vagy őszinték hozzánk, ami fájdalmas, vagy hazudnak és megoldják ezeket a helyzeteket. A szülőnek arra kell felkészülni, hogy másképp kell beszélni a serdülővel, és bár fáj az igazság, el kell fogadni. Teljesen természetes, hogy egy kamasz kíváncsi az alkoholra, a cigarettára, a kábítószerekre és a szexualitásra is. Ezek megkerülhetetlen témák. Ezeket vagy struccpolitikával hárítja el a szülő azzal, hogy ’ó, az én gyerekem még nem tart ott’ vagy tudomásul veszi, és elkezd ezekről a témákról őszintén és nyíltan beszélgetni. Igazából minden kamasznevelő szülőnek lehetne kommunikációs tréningeket tartani, hogy azok a tükrök, amiket egy kamasz tart, azokba bele tud-e nézni. Ha elég nyitott a szülő ezekre a témákra, azt érezni fogja a gyerek és előhozakodik vele. Fontos viszont, hogy ha ezt meglépi, ne feszüljön be tőle a felnőtt, hanem igenis tudjon nyíltan beszélni a szexről, bármiről. Ehhez viszont neki is rendezni kell magában, hogy hányadán áll ezek terén a saját kapcsolataiban és életében.”
újságíró B. Molnár Márk - Meglepetés
további Zénó cikkek - Meglepetés