A statisztikai szerint, kétszer annyi nő szenved depresszióban, mint a férfi! Mi az oka ennek? Mivel magyarázhatók azok a női viselkedésformák, melyek a férfiak számára egyszerűen értelmetlenek, sőt ismeretlenek.
Véleményem szerint az egyik alapvető ok az, hogy a férfiak ellentétben a nőkkel, csak egy dologra koncentrálnak, és közben minden mást elfelejtenek, míg a nők egyszerre több mindenre is képesek figyelni. Amikor egy férfi elnyújtózik a TV előtt és vadul váltogatja a csatornákat, az csak egy figyelemelterelés, így törli a zavaró gondolatokat. A tv-műsorra, vagy egyéb, látszólag haszontalan dolgokra koncentrálva helyet csinál és erőt gyűjt a később felmerülő problémákhoz, melyek pihent elmével sokkal könnyebben kezelhetők.
A nők általában nem alkalmazzák ugyanazt a "mentálhigiénés" taktikát, és ami még rosszabb, félreértik partnerük „elmetisztító” próbálkozásait és időpocsékolással, lustasággal vádolják.
A nők kétszer annyira szenvednek a depressziótól, mint a férfiak, mert általában olyan gondolatstruktúrákat alkalmaznak, melyek felerősítik a depressziót. A férfiak inkább cselekszenek, mintsem beszélnek róla, míg a nők inkább vizsgálgatják a depressziót, elmélkednek rajta, megpróbálják elemezni és azonosítani a kiváltó okokat.
Amint azt a "Mi az a depresszió?" című cikkben is láthattuk, a nők szinte már rögeszmés rágódása a problémákon, csak felerősíti a depressziót. Egy férfi, ha elveszíti az állását, azonnal keresni kezd egy másikat, tart egy kis szünetet, például eltereli a figyelmét valamilyen hobbival vagy leissza magát, míg egy nő folyton felidézi, újraéli és folyamatosan elemezi a történteket.
Ezek a folyamatok azt jelentik, hogy a férfiak és a nők az elején azonos szinten tapasztalják a még enyhe depressziót, de később a nőknél ez fokozódik az „állandósított” hozzáállás miatt; a férfiaknál viszont ez az állapot, (amennyiben nem súlyos depresszióról van szó) feloldódhat a figyelemelterelő taktikák alkalmazásával.
A másik tényező, mely segíti a depresszió kialakulását, a pesszimizmusra való hajlam. Miért pesszimistábbak a nők? A kutatások szerint gyermekkorban a fiúk depressziósabbak, mint a lányok, ám serdülőkorban a helyzet megfordul. Személy szerint úgy gondolom, hogy egy problémának nem egyetlen oka van, de gyakran különböző okok együttesen határozzák meg ugyanazt a problémát.
Alapvető okok:
- Társadalmi és anyagi okok: a nők gyakran szembesülnek olyan társadalmi és kulturális feltételekkel, melyek minimális eszközt biztosítanak számukra az önbecsülés és a személyes biztonság felépítéséhez. Eredményeiket és képességeiket illetően is számos előítéleteknek vannak kitéve, plusz akadályozva vannak a felelős pozíciók betöltésében is. Sok esetben nem jutnak munkahelyhez, nincs jövedelmük, ezért jelentős anyagi hátrányban vannak. Ezen társadalmi és gazdasági korlátok következményei is elősegítik a depresszió kialakulását.
Viszont a nők nagyobb hajlandóságot mutatnak a depressziós rendellenesség felismerésére és orvoslására: a nőket kevésbé befolyásolja a „hősiesség ideája”, melyhez a férfiak még most is ragaszkodnak, ezért hamarabb fordulnak szakemberhez.
- Biológiai: a nők teste minden hónapban hormonális változásoknak van kitéve, mondhatni valódi hormonális viharoknak, a terhesség vagy a menstruációs ciklusok következtében.
- Emellett meg kell küzdeniük a szülés alatti és utáni depresszióval is, hisz nemcsak hormonális és pszichológiai, hanem testi változásokon is keresztül kell menniük.
A terhesség megváltoztatja a pár kapcsolatát is, mivel a nő érzelmileg labilisabbá válik, több törődést igényel, érzékenyebb az elutasításra, jobban függ a férjétől és fogékonyabb az külső és belső ingerekre is.
Megfigyelések szerint a terhes nők körülbelül 40% -a szorongással, fáradtsággal, érzelmi instabilitással, álmatlansággal és depresszióval küzd. Ezek a rendellenességek elsősorban a terhesség első szakaszában kezdődnek, majd az enyhébb harmadik szakaszig tartanak, később megjelenhetnek a közelgő szüléssel kapcsolatos szorongások és esetleges szövődmények is.
A már meglévő mentális rendellenességek is hangsúlyosak a terhesség alatt, mivel ezek kockázati tényezők a súlyos depresszió és a gyermekágyi pszichózis szempontjából.
Egyéb pszichológiai konfliktusok is felmerülhetnek, ha a terhesség nem kívánt vagy „rossz időben” következik be.
További konfliktushelyzet akkor fordul elő, amikor a terhesség időszakát fizikai, társadalmi-anyagi problémák vagy olyan traumatikus események bonyolítják, melyek a nőket szorongóvá és bizonytalanná teszik; például amikor egy szülő meghal, és a gyász folyamatát a születés utánra odázzák.
A szülés utáni depresszió általában nem igényel speciális terápiát, de a szülést követő közvetlen időszakban ajánlott pár tanácsadáson részt venni, akár online is.
Hétköznapi értelmezésben a depresszió (nemektől függetlenül) reakció egy olyan életre, melyet soha nem akartál a magadénak; a stresszre adott válasz és a helyzet megváltoztatásának látszólagos képtelenségére. A beleazonosulás, az önszeretet hiánya és egyben önmagad feláldozása is. A depresszió egy mély harag az igazságtalanságokkal szemben, és energiahiány, mely felhívás arra, hogy többet végy magadhoz abból, amit az életet jelenti. A depresszió szomorúság, félelem, sajnálkozás, gyász és még sok minden más is. Gyakran nem is értjük mi történik velünk, hogy hogyan jutottunk idáig, mert a depresszió lopakodva, lassan és csendesen tekeredik ránk, mint egy kígyó, és egyszer csak elkezdünk tőle fulladni.
A depresszió korai szakaszában elég, ha elmész sétálni, vagy beszélgetsz a barátaiddal a problémákról, kikapcsolódsz és fellélegzel. Súlyosabb esetben feltétlenül szükséged lesz szakemberre; ne odázgasd, és ne adj több energiát a félelmeknek, mert addig hizlalod őket, amíg már a reményeidet is felfalják. És pont a remény az egyik legfontosabb tulajdonság, melyre szükséged van a gyógyuláshoz.
A hagyományos női és férfi jellemzők pusztán azt jelentik, hogy mely vonások erősebbek a szemelyben. A maszkulin vagy a feminin.
Egy férfi is lehet érzékenyebb az átlagnál amennyiben erősek benne a feminin vonások és egy nő is lehet férfias amennyiben a maszkulinitás dominál a személyiségében.