Férfi depresszió - Amitől a férfiak szenvednek, de nem beszélnek róla

A férfi depresszió továbbra is tabu, így azok, akik szenvednek tőle, különböző védelmi technikákat építenek szomorúságuk tagadására és elrejtésére. A depresszió férfiakat és nőket egyaránt érint, ám a statisztikákból egyértelműen kiderül, hogy sokkal több nőt diagnosztizálnak ezzel a problémával. Tehát elméletileg úgy tűnik, hogy a férfiak védettek a depresszióval szemben, de a fátyol mögé pillantva gyorsan felismerhető, hogy ez egy nagyon hamis feltételezés.

A férfiak, még ha akarnák is, (leginkább nem akarják) gyakran képtelenek felismerni a depressziót, elemezni annak lehetséges okait és segítséget kérni. Az érzéseknek nincsen nemük, mégis sokan úgy gondolják, hogy a szomorúság csak egy érzelmi gyengeség, és ezt a téves nézőpontot az érzékenyebbnek női nemmel társítják. Tehát a férfiak depressziója továbbra is kezeletlen marad; ez az egyik oka annak, hogy a férfiak élettartama rövidebb, magasabb az öngyilkossági rátájuk, és gyakrabban betegednek meg, mint a nők.

• bűntudat vagy alkalmatlanság érzése
• úgy gondolja az élet értelmetlen vagy jelentéktelen
• nem érez örömet és szenvedélyt a kellemes, vagy valóban felemelő tevékenységekben sem
• folyton fáradt és nyugtalan
• gyenge koncentráció
• álmatlanság vagy állandó alvásigény
• étkezési rendellenesség, túl sokat, vagy túl keveset eszik

Ahogyan az életünket befolyásoló kulturális és társadalmi különbségek is eltérő módon hatnak a nemekre, úgy a férfiak depressziója is másképpen nyilvánul meg, mint a nőké.

• túl sokat, szinte megszállottan dolgozik
• kerüli a családi vagy baráti összejöveteleket, vagy pont az ellenkezője; növekvő baráti, vagy partnerkapcsolatok, ám ezek felszínesek és gyakran cserélődnek
• szigorú, durva magatartás házastárssal és a gyermekekkel
• függőségek kialakulása; szerencsejáték, alkohol, drog
• kockázatos, felelőtlen magatartás; veszélyes vezetési stílus, védekezés nélküli szex
• agresszív hozzáállás mindenhez, akkor is, ha nincs ok
• üresség, rosszkedv, szomorúság

Ezek közül kiemelhetjük a megnövekedett munka iránti elkötelezettséget, a partner-, és baráti kapcsolatok növekedését, bár mint említettem, ezek felszínesek és igen gyorsan kifulladnak.

Más szavakkal, megpróbálják folyamatosan elfoglalni magukat, mert így nem marad idejük gondolatokra, érzésekre, vagy kínos kérdésekre és így elterelhetik a figyelmet rossz hangulatuktól is. Ennek a „kijátszási taktikának” két célja van:

• Kognitív; Ez arról szól, hogy túlzottan elfoglaljuk magunkat, így elkerülhetjük a negatív gondolatok és a problémák áradását, főleg a jövővel kapcsolatosan.
• Érzelmi; Ebben az esetben a túlzott munkavállalás és egyéb tevékenységek segítenek minimalizálni a depresszióból fakadó üresség érzését.

Általánosságban megfigyelhető, hogy a depresszióban szenvedő férfiak gyakrabban tesznek kárt önmagukban; súlyosabb depresszió esetén az öngyilkosságok is gyakoribbak, mint a nőknél.

A függőségek kialakulásában is komoly szerepet játszik a férfiak kezeletlen depressziója és a magas kockázatú (üzleti) nemi aktus. Ez a magatartás általában az önmaguk iránti harag kifejeződését jelzik és sajnos olyan szélsőséges helyzeteket provokálhatnak, melyek gyakran vezetnek sérülésekhez, halálhoz vagy öngyilkossághoz.

Nehéz észrevenni egy szomorú és szenvedő férfi segélykiáltását, mivel kevésbé impulzív és nem olyan egyértelmű, mint a nőké. Talán a legfeltűnőbb árulkodó jelek a tetteiben és abban a pesszimizmusban fedezhetők fel, ahogyan önmagáról vagy a világról beszél.

Valószínűleg nem lesz képes határozottan kifejezni érzéseit, de feltűnően szkeptikus, bizalmatlan, és tele van előítélettel az élet szinte minden terület iránt. Az a véleménye, hogy az ember semmi jóra nem számíthat, a dolgok egyre rosszabbra fordulnak, és hogy a jövőben még ennél is rosszabbak lesznek.

Az egyik legáltalánosabb tünet a férfi depressziónál is megjelenik; érdeklődés, motiváció és aktivitás elvesztése olyan tevékenységek, elfoglaltságok, vagy hobbik iránt, amelyek korábban lelkesítették és fontosak voltak számára. Ha mégis gyakorolja valamelyiket, már azt is csak kötelességnek tekinti. Valószínűleg a szokásosnál is többet alszik, szinte minden szabadidejét a televízió előtt tölti, vagy olyan dolgokat csinál, melyek elterelik a gondolatait és elnyomják az érzéseit. Gyakran mellőzi a higiéniát, ápolatlan, szakállt növeszt, és megjelenése is meglehetősen elhanyagolt.

Ezek a jellemzők arra szolgálnak, hogy szomorúságukat, félelmeiket elrejtsék olyan viselkedéssel, mely társadalmilag még talán elfogadható egy férfi részéről, és mégsem olyan fusztráló, ha kicsit agresszívnak vagy felelőtlennek gondolják, mint érzelmileg instabilnak.

A férfiak szexuális életét is erősen befolyásolja a depressziós állapot; elveszhet a szex iránti érdeklődés, vagy agresszívvá válhat szex közben. Az egyik legrosszabb és legsarkalatosabb pont akkor jön el, amikor az erekció kialakulásának sikertelensége miatt partnerét hibáztatja (holott a rossz fizikai és érzelmi állapot, illetve a depresszió, az alkohol vagy a drogok az ok), sőt olyan messzire is eljuthat, hogy megveri vagy durván bánik kiábrándult partnerével.

A tünetek közül kiemelném még a negatív jövőképet

A férfiak depressziójának igen árulkodó jellemzője a pesszimista jövőkép. Ez azonosítható azzal a folyamatos aggodalommal, hogy nincs lehetőség emberhez méltó életkörülmények kiépítésére, s ez mellett még akkor is kitartanak, ha elvárásaik irreálisak. A valódi ok viszont az, hogy egy depressziós férfi úgy gondolja, hogy nem rendelkezik a kívánt életkörülmények megteremtéséhez szükséges képességekkel.

Ezt a pesszimista gondolkodást, az állandó aggodalom, a bizonytalanság, az előítéletek és részben a dogmatikus neveltetés kombinációi táplálnak. A férfiak pszichológiai ellenállása a depresszió felismerésében és elfogadásában különösen erős, mégis a legfontosabb lépés a férfi depresszió esetében is ugyanaz; felismerni, szembenézni és leszámolni a depresszió okaival - bár tapasztalni fogjuk, hogy ez sok esetben nehezen kivitelezhető.

Próbáljuk úgy a férfiak tudtára adni, hogy valami nem stimmel velük, hogy azt nem nevezzük „depressziónak”. Így nem sérül az önbecsülésük, és segíthet nekik a felismerésben, a megfelelő lépések tudatosításában és talán felkeresnek egy terapeutát, bár sok országban, Magyarországon is, terapeutához járni még mindig tabu és megalázó ismérv egy férfi számára.

A dogmák szerint egy igazi férfinak fizikailag erősnek, kíméletlennek és kontrolláltnak kell lennie a munkájában".

Vagyis, a férfi depresszió elismerése a patriarchális társadalom elutasítása lenne, mely majdnem annyit ad a férfiaknak, mint amennyit elvesz. A kegyetlen „adok, hogy adhass” hamis ideájának gyökerei még az ipari forradalomhoz kapcsolódnak, amikor az egész közszféra felelőssége a férfiak vállát nyomta.

Amíg a patriarchális rendszer börtönbe zárja a nőt az áldozat szerepében, a férfit a megváltóéhoz láncolja, addig soha, egyik sem lehet önmaga!

Hogyan ösztönözzük a férfiakat, hogy szakemberhez menjenek?

Kérdezze meg tőle, hogy mennyire tartja fontosnak az edző munkáját abban, hogy egy futballcsapat jó eredményeket érjen el. Ha azt válaszolja, hogy nagyon fontos, akkor közölje vele, hogy egy tanácsadó is az edző szerepét tölti be; te áttekinted a filmet, a múltbeli tapasztalatokat, felkészülsz a jövőbeli helyzetekre, és külső információkat kérsz valakitől, aki ismeri a játék menetét. Ez a valaki az edző, aki stratégiákat dolgoz ki számodra, leleplezi a gyengeségeidet, hangsúlyozza az erősségeidet, és a győzelem felé vezet.