Szomorúság, bánat, kétségbeesés - Az élet tényleg ennyire halálos? Mi áll az öngyilkosságok mögött?

Vitathatatlan, hogy minden öngyilkosság egy emberi tragédia, melynek oka 80%-ban valamilyen mentális betegség, sok esetben tartós depresszió, mely egyszerűen felemészti az élni akarást.

Mint minden mentális rendellenességnél, a szociális stressz nem lehet az egyetlen mérvadó; az élet feladása, inkább a traumatikus gyermek és felnőttkori tapasztalatok, pl. a család szétválása, szülők elvesztése, bántalmazás, erőszak, és a betegségek szintén hajlamosak lehetnek az öngyilkossági magatartásra; tehát a problémák feldolgozására és megoldására való képesség hiányán, valamint a család elégtelen támogatásán alapulhat. De ez eléggé szélsőséges így!

A kérdés, melyet kivétel nélkül mindenki feltett magának, amikor egy ismerőse, vagy barátja, esetleg családtagja eldobta az életét, a következő volt: Miért?

Ez a kérdés még akkor is fennáll, ha az érintett hátrahagy egy levelet, melyben világosan kifejti az okokat.

Értem a szavait, miszerint annyira kétségbeeset volt, hogy inkább a halált választotta, de „Miért” érzett így? Egy ember öngyilkossága fájdalmas meglepetést és traumát okoz azoknak, akik megosztották velük az életüket, és akik gyakran önmagukat okolják, amiért nem látták előre, és nem tudták megakadályozni a tragédiát.

Azok, akik túlélték az öngyilkossági kísérletet, arról számoltak be, hogy nem akartak meghalni, csak egy kis szünetre vágytak. Ez eléggé ellentmondásos, de van értelme. Ha lett volna egy másik alternatívája a halálnak, például egy másik dimenzió a halál sötétsége nélkül, ahonnan némi szünet után vissza lehet térni, sokan azt választották volna.

Úgy gondolom, hogy az öngyilkosságok elődleges oka a teljes kétségbeesés; a súlyos depresszióval mindig együtt jár a fájdalom és a tehetetlenség fojtogató érzése, amikor az ember úgy érzi, már nincs hová „menekülni”. Amikor már maga a létezés is fájdalmassá válik!

És a mély kétségbeesés olyan abszurd ötleteket sugall, mint például: „mindenkinek jobb lesz nélkülem, úgysem vagyok fontos senkinek, nem szeret senki, csak egy teher vagyok, stb.” – ezek a teljesen racionális érvek nagyon meggyőzőek lehetnek abban a lelkiállapotban!

De semmiképp nem szabad hibáztatni azokat, akik e torz gondolatok áldozatává válnak, ahogy a migréneseket sem lehet hibáztatni a fejfájás miatt - egyszerűen ilyen a betegségek természete.

Meg kell tanulnunk felismerni a koronaválság miatt most még hangsúlyosabban növekvő depressziót családunkban és barátainkban is, mert legtöbb érintett gyakran csak csendben szenved, miközben az öngyilkosságát tervezgeti anélkül, hogy ezt a környezete sejtené.  Bár ez némi kényelmetlenséggel jár, de ha azt gyanítod, hogy valakinek a környezetedben öngyilkossági szándékai lehetnek, nyíltan mond el neki a gyanakvásod okát, vagy azonnal kérd egy szakember segítségét, mert ezzel megelőzheted a tragédiát, sőt a hozzátartozókat is megmentheted egy traumától.

Fejünkben megszólaló olykor gonoszka hangok néha megmagyarázhatatlan okokból testünk elpusztítását akarják. A pszichózist nehezebb elrejteni, mint a depressziót, ám sajnálatos módon, mint jelenség, ugyanolyan tragikus.

A skizofrénia kifejezés olyan mentális rendellenességet jelöl, amely kognitív, viselkedési és érzelmi diszfunkciókat okoz. (Ez még nem jelent tudathasadást, azt ugyanis a disszociatív személyiségzavar okozza, gyakran összekeverik a két betegséget.) A tudathasadás állapotában az érzelem leválik a gondolatokról, ezért az érintett nevetve mesél komoly tragédiákról)

A skizofrénia világszerte a lakosság körülbelül 1% -át érinti; a kutatások szerint a genetikai tényezők mellett a környezeti tényezők is okolhatók, és gyakran a jól teljesítő embereket érinti. A skizofréniával küzdő emberek élete, bár kezelhető gyógyszerekkel, ám sajnálatos módon soha nem tér vissza a korábbi, betegség előtti állapotba.

A skizofréniában szenvedő betegek általában nyíltan beszélnek arról a belső hangról, amely arra sarkallja őket, hogy öljék meg magukat, ugyanakkor őszintén válaszolnak a halállal kapcsolatos kérdésekre is. Tapasztalataim szerint bátran fel lehet tenni nekik közvetlen kérdéseket anélkül, hogy megbántanánk őket.

A pszichózis is gyógyítható. Viszont a kezeletlenül vagy felületesen kezelt pszichotikus állapotok gyakran kórházi kezelést igényelnek.

Vannak, akik drogok és alkohol befolyása alatt próbálnak véget vetni életüknek. Ha ez nem sikerült, és visszatértek az életbe és megnyugodtak, nagy megbánást érzenek. A megbánás gyakran valódi, de nem lehet megjósolni, hogy a jövőben ismét megpróbálják-e az öngyilkosságot. Lehet, hogy nagyon rövid időn belül újra megteszik, talán amikor ismét drog vagy alkohol hatása alatt állnak, de az is lehet, hogy soha többé nem teszik. A legnagyobb gondot a függőség és a mögöttes okok jelentik. Az érintetteknek elsősorban ezeket az okokat kell megismerniük és legyőzniük, és a lehető „legkíméletlenebbül” felszámolni velük.

Van, aki segítséget kér; olyan káros magatartással, amely nem vezet halálos kimenetelhez, bár az alany célja a halál.

Ebbe a kategóriába tartozó emberek gyakran kiáltanak segítségért, de vagy nem tudják hová forduljanak, vagy egyszerűen nem veszik komolyan és nem hallják meg őket.

Ezek a személyek a legtöbb esetben nem akarnak meghalni, csak megpróbálják figyelmeztetni a környezetüket, hogy valami nagyon nincs rendben. Sok esetben olyan módszereket választanak, melyekről nem is gondolják, hogy véglegesen halálhoz vezethetnek. Például megütnek valakit, aki szenvedést okoz nekik, és ha az illtető egy agresszív férj, visszaüthet úgy, hogy az érintett halálát okozza.  Vagy egy autó elé áll, mert nem jut jobb eszébe és még sorolhatnám az eseteket.

Aki valóban meg akar halni

Némelyek számára az öngyilkosság indokolt döntésen alapul, melyet gyakran fájdalmas, halálos betegség jelenléte motivál és amelyet valószínűleg valóban nem élne túl. Ezek az emberek nem depressziósak, nem szenvednek pszichózisban, nem impulzívak és nem kiáltanak segítségért. Egyszerűen csak irányítani akarják saját sorsukat és enyhíteni szenvedéseiket, és úgy gondolják, hogy ez csak a halállal lehetséges. Az öngyilkosságot egy választásnak tekintik, mely megrövidíti az amúgy is esedékes halál bekövetkeztét.

Véletlen, vagy játék miatti öngyilkosság

Nemrégen történt egy tragikus eset, amikor is a gyerekek játékból nem vettek levegőt, hogy megtapasztalják mit éreznek anélkül, és hogy ki bírja legtovább. Gyermekkoromban az egyik osztályból meghalt egy gyerek, mert leugrott egy magas kilátóból egy esernyővel, mert azt hitte az meg fogja tartani, mint egy ejtőernyő.

Az ilyen felesleges tragédiák megelőzésre csak megfelelő oktatással lehet felkészülni.

Azok a sebek, melyeket az öngyilkosság az azt túlélők életében hagy, gyakran nagyon mélyek és tartósak.

Az öngyilkosok irányába közvetített nyilvánvaló közömbösség, amit a társadalom bizonyít, erősen táplálja a fájdalmat. Annak ellenére, hogy egy családtag, vagy egy szeretett ember váratlanul elhagy minket, amikor rájuk gondolunk nem a bűntudat vagy a harag érzését kellene táplálnunk, hanem a részvétet, a megértést és a szeretetet.

Ha te magad alkohol vagy kábítószer problémákkal küzdesz és gyakran látod az öngyilkosságot kivezető útnak, akkor kérlek keress fel és beszéljünk.