Bizonyos helyzetekben mindenkinek vannak félelmei. Ez egy teljesen normális érzés. Ha azonban a félelem a mindennapi élet állandó kísérőjévé válik, és ha a normális szintet túllépve uralja érzelmi világukat, akkor ez szorongásos rendellenességet jelez.
De mikor válik kóros szorongássá? És miért van az, hogy egyesek sokkal hajlamosabbak a szorongásra, mint mások?
A félelem olyan alapvető érzelem, melyet fenyegetéskor vagy veszélyhelyzetekben érzünk; válasz bizonyos ingerekre, és amely meghatározza a gyors és automatikus reakciókat. Amikor félelmet érzünk, aktiválódik a limbikus rendszerben található struktúra, az amigdala, mely felelős a harcért, a menekülési vágyért, tehát fontos szerepe van az érzelmek felismerésében és feldolgozásában.
A szorongás állapotát különböző elemek alkotják: kognitív, érzelmi, viselkedési és fiziológiai. Egy nemrégiben felfedezett új agyterület szintén felelős a szorongásért, ám az amigdala az, amely lehetővé teszi az inger második értékelését. A szorongás bizonyos szintjén a szervezet felkészül arra, hogy megvédje magát veszélyes helyzetekben, de ez egy sor fiziológiai módosítással jár, melyek növelik a koncentrációt, a figyelmet és az éberséget. A második értékelést a személyes erőforrások, adottságok érzékelése (erős vagyok, nincs mitől félnem) és a probléma észlelése befolyásolja.
A szorongó emberek hajlamosak az erőforrásaikat figyelmen kívül hagyni, amikor egy fenyegető ingert kapnak, és általában sokkal súlyosabbnak értékelik a helyzeteket, mint amilyen az valójában. Továbbá igen érzékenyek az ingerek szélesebb skálájára is, hajlamosak negatívan tekinteni a jövőre és fenntartani a szorongást.
A hajlam és a negatív attitűd ezen állapotához még hozzáadódnak a külvilágból érkező stressz ingerek is, melyeket nagyjából mindenki megtapasztal, (jelenleg exrém módon): forgalmi dugók játszanak az idegekkel, hosszú utazás a munkahelyre, mert az egy másik városban van, gazdasági problémák, párkapcsolati vagy egyéb kapcsolatbeli nehézségek, egy hozzátartozó betegsége, egy arrogáns főnök, most a pandémia, a koronavírustól való félelem és még sorolhatnám.
A stresszt okozó ingerek stimulálják az amigdalát, amely így igen gyakran aktiválódhat, és ez kiszolgáltatottá teszi az embereket a szorongással szemben.
Mikor kell szakemberhez fordulni?
- Összezavarodottság: Amikor a szorongás már felborítja a szokásos napi rutint (munka, iskola, partnerkapcsolatok), és befolyásolja a hangulatot is.
- Negatív gondolatok a jövőről: A szorongók mindig arra várnak, hogy valami rossz, vagy katasztrófa fog történni.
- Hamis riasztások: Semleges ingerek vagy minimális fenyegetések ellenére is szorongást, félelmet érez.
Tehát a szorongásos rendellenességek alatt az érintettek különböző típusú félelmeket élnek át, amelyek általában valódi veszélyek nélkül merülnek fel. Az érintettek számára ezek az érzések nagyon nyomasztóak és számos élethelyzetben erősen korlátozza őket.
Szorongásos rendellenességek típusai
Generalizált szorongásos zavar - Félelem esetlegesen bekövetkező eseményektől; túlzott aggodalom az élet egy vagy több területén, melyet erős pszichológiai és fizikai feszültség kísér.
Ezek aktuális kérdések lehetnek, például egy hozzátartozó betegsége vagy egy autóbaleset lehetősége, de különösebb ok nélkül megjelennek egyéb aggodalmak is. A félelem annyira erős, hogy súlyosan korlátozza az érintett életét.
Kényszerbetegség - obszesszív-kompulzív zavar
A rögeszmés-kényszeres betegségben szenvedőknek kényszeres gondolataik vagy kényszeres cselekedeteik vannak. Például valaki folyamatosan mossa a kezét, mert fél a baktériumoktól vagy más kórokozóktól; ez megnyilvánulhat kényszeres takarításban is. A kontroll iránti rögeszme is a szorongásos rendellenességek egyik ilyen típusa. Van, aki folyamatosan ellenőrzi, hogy például az ajtók zárva vannak-e, vagy biztos elzárta-e a gázt, vasalót stb. Mások papírt, vagy egyéb dolgok gyűjtésére éreznek kényszert. Ha az érintetteket megakadályozzák kényszeres tevékenységeikben, általában feszülten és szorongva reagálnak. Ezek az emberek gyakran elzárkóznak másoktól és ha nincs kezelve a szorongásuk, később depresszió és más félelmek is kialakulhatnak.
Fóbiák - A fóbiák gyakran nyilvánulnak meg egy adott tárgytól, állattól vagy adott helyzettől való túlzott félelemben, amikor is az érintettek tudják, hogy félelmeik megalapozatlanok, és mégsem tudják uralni, irányítani azokat; bizonyos kulcs ingerekre reagálnak, például különböző állatok, pókok, gyíkok vagy kutyák jelenlétére. De van, aki a repülésre, kőrhintára vagy a nagy magasságban való mozgásra reagál. A félelem kiváltó okai lehetnek természeti erők, például egy zivatar is, de kiválthatja egy rossz élmény, vagy valamilyen betegség is.
A fóbiák három fő típusa
Klausztrofóbia - Félelem egy olyan helyzettől, ahonnan nehéz elmenekülni, például repülőből, alagútból, vonatból, liftből egyéb zárt helyekről. Vagy egy olyan helyzettől való félelem, amelyben segítségre lehet szükség, de az nem érhető el azonnal, például távoli túrákon, elhagyatott helyeken, és félnek ismeretlen helyektől vagy a tömegtől is (tömegiszony).
Szociális fóbia - Az érintett fél attól, hogy a figyelem középpontjába, vagy kínos helyzetbe kerül és szégyent vall, vagy megszégyenítik, ezért egyre jobban elzárkóznak a társadalmi életből.
Specifikus fóbia – Ennél a fóbiánál van egy jellegzetes kiváltó oka a félelemnek; például egy pókfóbiánál ez lehet egy pókkal való találkozás iszonya, a tűktől való félelemnél rettegés az injekciós tűtől, de a magasságtól való félelem is ide tartozik.
Poszt traumás stressz - A poszttraumás stresszt egy rendkívüli sokkhatás, vagy felkavaró esemény váltja ki. Például háborús tapasztalat, természeti katasztrófák, súlyos balesetek, egy közelálló személy, vagy akár egy szeretett állat halála. De okozhatja valamilyen erőszak vagy szexuális bántalmazás is. E betegség jellemzője, hogy az érintettek gyakran visszaemlékeznek a fájdalmas vagy stresszt okozó eseményre, s ahogy az emléktöredékek hirtelen visszatérnek a tudatba, ők ismét átélik a traumatikus történéseket. Az emlékeket kiváltó tényezők, például zajok, illatok, hangok, színek, fények elkerülése érdekében az érintettek gyakran kivonulnak a társadalmi életből.
Pánikbetegség – Ez tulajdonképpen félelem a félelemtől állapot! Az érintettek visszatérő súlyos szorongásos rohamokat élnek át, és mindig félnek a következő rohamtól. Például az agorafóbiában szenvedők gyakran kapnak pánikrohamot, főleg ha tömegben vagy tömegközlekedési eszközökön tartózkodnak, mert attól félnek, hogy nem tudnak elég gyorsan elmenekülni. De rettegnek attól is, hogy a pánik tüneteivel felhívják magukra a figyelmet. A pánikroham általában maximum 30 percig tart.
Hipochondria - Az érintetteket a betegségtől való félelem uralja, legrosszabb esetben a halálos kimenetelű betegségektől rettegnek; az ártalmatlan tüneteket túlértékelik vagy félreértelmezik és az orvosnak sem hiszik el az ellenkezőjét.
A szorongásos rendellenességeknek különböző okai lehetnek; leginkább a tudattalanból fakadó veszély - ösztönös vágyak és elfojtott impulzusok jelenlétére utal, melyet a tudat a védelmi mechanizmusok révén megpróbál távol tartani, vagy egy elfogadhatóbb tünet segítségével kifejezni.
Szerepet játszik a családi hajlam, és a gyermekkori tapasztalatok is. Továbbá traumatikus tapasztalatok, egyéb meghatározó stresszhelyzetek és személyiségzavarok, de szervi megbetegedések következtében is kialakulhat szorongásos rendellenesség.
Aki rendszeresen szenved erős félelemtől és ennek következtében egyre korlátozottabbnak érzi magán- és szakmai életét, szorongásos zavarban szenvedhet. Az érintettek ne habozzanak szakembert felkeresni; mert minél előbb végére járunk a betegségnek, annál hamarabb vége a rémálmokkal teli időszaknak.