Bezárt iskolák, távoktatás, sürgősségi ellátás, karantén, kontakt-karantén, kis panellakások, kevés mozgástér, és a család pénzügyi nehézségei a koronavírus-járvány miatt - sok gyermek és serdülő annyira szenved tőle, hogy megbetegszenek, sőt duplájára nőtt az öngyilkossági ráta nemcsak a felnőttek, hanem a fiatalkorúak esetében is.
A lezárások és a távolságtartás miatt a gyermekeknek egyre csökken a társadalmi kapcsolata. A kiskorúak és a tizenévesek számára igen komoly problémát jelent az, hogy nem tudnak találkozni egymással. A fiataloknak szükségük van kortársaikkal való napi kapcsolatra, hogy társadalmi lényként együtt fejlődhessenek, információkat cserélhessenek és felfedezhessék saját identitásukat. De ebből jelenleg semmi sem lehetséges. Ennek következményei vannak és lesznek.
Legtöbbjük attól fél, hogy elveszíti a szüleit és a barátait, nem láthatja a nagyit és a nagypapát, fél, hogy magányos lesz és retteg attól is, hogy az ételtől megbetegszik. Az, hogy rossz és veszélyes más emberek közelében lenni, vagy megérinteni őket, hogy maszkot kell hordani, alapjaiban rázta meg a gyermekek bizalmát. Emellett sokuk fél a teszttől és fél attól is, hogy elkaphatja a „halálos vírust”!
Tehát a fiatalok most különösen nehéz időszakot élnek át – hiszen sok szép élménytől fosztották meg őket!
A Hamburg-Eppendorf Egyetemi Kórház tanulmánya szerint a 2020 tavaszán történt első lezárás óta csaknem megduplázódott a gyermekeknél a pszichológiai rendellenességek száma. Egyre több gyermek szenved hányingertől, fejfájástól és hasi fájdalomtól. Minél tovább tart a válság, annál súlyosabb hatással van a gyermekek és serdülők oktatására, egészségére, táplálkozására és jólétére.
A közösségi hálózatok csak megnehezítik a helyzetet. "A halál kérdése nagyon "menő" a tinédzserek körében. A halál egy rejtély, ami sokakat vonz. A törékeny és ártatlan gyerekek még hősies cselekedetnek vélik az „öngyilkosságot".
A járvány óta a depresszió és egyéb mentális megbetegedések száma is rohamosan nő a fiatalkorúak köreiben. Jelentősen megnőtt az iskolai kudarc, a társadalmi elszigeteltség és az öngyilkosság kockázata. Ennek ellenére az érintettek 80 százaléka kezeletlen marad.
A depresszió általában szomorú hangulatban és apátiában nyilvánul meg, de a gyermekeknél és serdülőknél a tünetek teljesen más köntösben jelennek meg: például agresszió, hiperaktivitás, tanulás hiánya, ágybavizelés, nyugtalanság és a hirtelen felindulás is mind a depresszió jelei lehetnek.
A depresszió tünetei az életkortól függően
Kisgyermekkor (1-3 évesek):
- fokozott sírás
- kifejezéstelen arc
- ingerlékenység
- túlragaszkodás, a gyermek képtelen egyedül lenni
- önszuggesztió: a test ringatása, folyton szopja az ujját
- apátia, közönyösség
- nem játszik a játékokkal, vagy rendellenes viselkedés játék közben
- táplálkozási zavarok
- álmatlanság
Óvodás kor (3-6 évesek):
- szomorú arckifejezés
- csökkent arcmimika és gesztusok
- könnyen ingerültté válik, instabil hangulat, látható szorongás
- boldogtalanság, öröm hiánya
- apátia
- csökkent érdeklődés a motorikus tevékenységek iránt
- belső nyugtalanság, ingerlékeny, nem természetes vagy agresszív viselkedés
- étkezési és alvási rendellenességek
Általános iskolás gyermekek (6-12 évesek):
- szomorúságról panaszkodik
- gondolkodás, koncentrációs nehézségek és memóriazavarok
- tanulási problémák
- fél és szorong a holnaptól
- nem természetes önkritika és bűntudat
- bizonytalanság
- lassú mozgás, beesett testtartás
- étvágytalanság
- alvászavarok
- öngyilkossági gondolatok
Pubertás és kamaszkor (13-18 évesek):
- önbizalomhiány, kételyek
- félelmek, kedvetlenség, koncentrációhiány
- hangulatingadozás a napszakoktól függően
- teljesítményzavarok
- úgy érzi nem tud megbirkózni a társadalmi és érzelmi elvárásokkal
- elszigetelődés és a társadalmi elvonulás, elhatárolódás jelei
- pszichoszomatikus panaszok, például fejfájás
- fogyás
- alvászavarok
- öngyilkosság gondolatai
A serdülőkre tulajdonképpen ugyanazok a diagnosztikai kritériumok vonatkoznak, mint a felnőttekre, de a tipikus tünetek nem észlelhetők, különösen a fiatalabb gyermekeknél. A depresszió egyéb tünetei viszont a normális kamaszkori fejlődés részét képezik úgymint: nyűgösek vagy visszahúzódóak, unatkoznak vagy melankolikusak, kritikusak, elégedetlenek a szülőkkel és a világgal.
Mivel a magatartászavarok a tipikus depressziós tűnetekre hasonlítanak, a szülők és a tanárok, de gyakran még az orvosok is gyakran tévesen értelmezik, és nem depresszióra, hanem más rendellenességekre gyanakszanak. Ezért nagy a kockázata annak, hogy a meglévő depressziós tünetek „láthatatlanná” válnak, és figyelmen kívül hagyják az egyéb súlyos magatartásproblémák kezelése mellett.
A kamaszkori depressziót nem csak a magatartászavarhoz hasonló tünetek miatt nehéz felismerni, hanem azért is, mert a kamaszoknak nagyon nehéz az érzelmeikről beszélni.
Ezért a diagnózis felállításában a szakemberek elsősorban a szülők észrevételeire hagyatkoznak, melyek sok esetben nem túl megbízhatóak, mivel a kamaszok álcázzák problémáikat, így a szülők nem rendelkeznek kellő betekintéssel gyermekeik mélyebb tüneteibe és tapasztalataiba, ezért hajlamosak alábecsülni a depresszió jelenlétét vagy súlyosságát.
A szakértők hosszú ideig alábecsülték a gyermekkori és serdülőkori depressziót. Körülbelül négy évtizeddel ezelőtt a gyermek- és serdülőkori pszichiáterek és pszichoterapeuták még azt feltételezték, hogy a gyermekeknél nem alakulhat ki súlyos depresszió, mivel hiányoznak az önreflexió, a megfelelő értékelés, a kognitív, azaz a megismerésre vonatkozó; a gondolkodáson alapuló funkciók és a gyászfolyamatok pszichológiai előfeltételei, amelyek meghatározó szerepet játszanak a depresszió kialakulásában.
Ma már sajnos bizonyított, hogy a gyermekeknél és serdülőknél is a depresszió minden típusa ugyanúgy kialakulhat, mint a felnőtteknél. A depresszió különböző típusai - a súlyos depresszió kivételével - a gyermekek és kamaszok körülbelül 3-10 százalékát érinti. A társbetegségeket gyakran kíséri szorongásos rendellenesség, előfordulhat drogfogyasztás és egyéb szer-függőség, valamint étkezési rendellenesség is.
Jelenleg a serdülőkori depressziós rendellenességek rohamosan növekszenek; a kiskorúakhoz mérten a serdülőknél négyszer nagyobb az előfordulási ráta, ami átlagosan 14 éves korban kezdődik.
A depresszió ilyen korai megjelenése egyértelműen negatív hatással van a gyermekek társadalmi, személyes, családi és iskolai fejlődésére. A tünetek spektruma az izgatottságtól egészen az apatikus hangulatig és az öngyilkossági gondolatokig terjedhetnek.
Gyakori jelek
A fizikai tünetek elsősorban az étkezési magatartás változásaival, étvágytalansággal, ritkábban az étvágy növekedésével és az ennek megfelelő súlyváltozásokkal járnak. Az alvási szokások is megváltoznak, nehezen alszik el, és a gyakran rémálmok gyötrik. Az egyik legszembetűnőbb viselkedés a pszichomotorikus lassulás; testmozgás és a beszéd lassúvá és óvatosabbá válik. Gyermekeknél időnként antiszociális viselkedés, hirtelen felindulás, ingerlékenység és agresszió léphet fel. A depressziós serdülők gyakran hanyagolják az öltözködést, a higiéniát és ápolatlannak tűnnek. Az érintett gyermekek és serdülők hiányolják az iskolát, vagy pont az ellenkezője, ellógnak az iskolából és gyakran panaszkodnak fej- vagy gyomorfájásra. Alacsony önbecsülésüket különböző szolgálatokkal kompenzálják - különösen feltűnő a fáradékonyság és a motiváció elvesztése, a halál gondolata.
Csakúgy, mint bizonyos életkörülmények elősegítik a depressziót, a megfelelő körülmények megelőzhetik azt.
Zárjuk ki otthonunkból a koronajárványt és teremtsünk szeretetteljes családi légkör! A világos terek, a szervezett napi rutin, lehetőség a siker megtapasztalására, a szülők biztató szavai, az elismerésük erősíti a gyermekeket és pozitív életérzést ad, emellett immunisabbá teszi őket a kihívások következményeire is. Dicsérd gyermekedet mindennap és biztosítsd arról, hogy közösen minden megoldható. Fontos, hogy a szülők ne vigyék át saját félelmeiket a gyermekre és gondoskodniuk kell saját jóllétükről is, különben nem lesznek képesek megfelelő életkörülményeket és támogatást nyújtani a gyermekeiknek.