Milyen típusai vannak a depressziónak?

A depresszió nem egyenlő az átmeneti szomorúsággal vagy letargiával. A depresszió egy olyan hangulati rendellenesség, mely erősen befolyásolja egy személy gondolatait, érzéseit, és viselkedését. A depresszió leggyakoribb jelei és tünetei a reménytelenség, fáradtság, életuntság, fizikai fájdalom – sőt gyakran az öngyilkosság gondolatai is felmerülnek. Ha valakinél ezek a tünetek két hétnél hosszabb ideig jelen vannak, akkor nem árt konzultálni egy mentálhigiéniai szakemberrel.

Milyen típusai vannak a depressziónak?

Major depressziós zavar, más néven unipoláris vagy klinikai depresszió esetében, melyet tartós szomorúság vagy a külső ingerek iránti érdeklődés hiánya kísér, az érintett már nem tudja egyedül kezelni saját mindennapi életét. Ha az alábbi tünetek fele, vagy annál több, két hétnél hosszabb ideje jelen van, akkor súlyos depresszióval állunk szemben.

• Önbecsülés hiánya vagy bűntudat érzése
• Tartós szomorúság, bánat
• Tevékenységek iránti lelkesedés elvesztése, az öröm hiánya
• Negatív gondolkodás, képtelen látni a pozitív megoldásokat
• Ok nélküli nyugtalanság vagy izgatottság
• Összpontosítás hiánya
• Ingerlékenység
• Bántja a szeretteit, és elfordul tőlük
• Túl sok alvás
• Kimerültség és erőtlenség
• Morbid, vagy öngyilkos gondolatok
• Fogyás vagy súlynövekedés

Szerencsére a major depresszió kezelésére már számos lehetőségek áll rendelkezésre, úgy, mint pszichoterápia, anti-depresszáns gyógyszerek, kognitív viselkedésterápia és egyéb természetes kezelések. A kezelési terv egyéni igényektől függően eltérő lehet.

Gyógyítható-e a súlyos depressziós zavar? A major depressziós zavar egy kicsit olyan, mint a dagály és az apály, az egyén egész életét végigkíséri, de az idő múlásával ezt a megfelelő kezelésekkel enyhíteni lehet.

A disztímia, más néven tartós depressziós zavar, egy évekig tartó, de enyhébb típusa a depressziónak. Az érintettek nem tudnak örülni még a kiemelkedő boldog alkalmakkor sem. Folyton komorak, boldogtalanok, fáradtak, elégedetlenek és gyakran panaszkodnak, ezért a környezetük tévesen azt gondolja, hogy egyszerűen csak pesszimista beállítottságúak. A disztímia tünetei igen hullámzóak, megjelennek, majd eltűnnek, tehát a tünetek intenzitása nagyon változékony, ugyanakkor minimum két hónapon át tartanak.

A disztímia nem olyan súlyos, mint a major depressziós zavar, de ugyanaz a szomorúság, reménytelenség és az örömtelenség kíséri. Míg a major depresszió tüneteinek legalább két hétig fenn kell állniuk ahhoz, hogy súlyos depressziós rendellenességet diagnosztizáljanak, a disztímia diagnosztizálásához legalább két éven át tartó tünetkombinációk átélése szükséges.

A kettős depresszió a disztímia szövődménye. Az idő múlásával a disztímiás betegek több mint fele egyre súlyosbodó tüneteket tapasztal, mely a major depresszió teljes szindrómájának kialakulásához vezet, ami a fennálló disztímia mellett, egy úgynevezett kettős depressziót eredményez.

A bipoláris rendellenesség, amelyet néha mániás depressziónak is neveznek, egy olyan mentális állapot, mely feltűnő hangulatváltozásokat, valamint energetikai-, gondolati-, viselkedési-, és alvászavarokat okoz. Mániás depresszió esetén az érintett nem csak egyszerűen a „padlón van”, de állapota olyan súlyos lehet, hogy komolyan foglalkoztatják az öngyilkosság gondolatai, melyet aztán felvált a másik véglet, az eufória, a széles jókedv és a rendkívül energikus viselkedés. Ezen szélsőséges hangulatváltozások gyakorisága előfordulhat akár hetente - vagy szórványosan is jelentkezhetnek, körülbelül évente kétszer. A kutatások szerint a mániás depresszió kialakulásáért 60-80%-ban a genetika felelős – a kockázat megnő, ha valamelyik családtag már szenved ebben a betegségben.

Az atipikus depresszió tünetei ellentétesek a klasszikus depresszióval. Az atipikus depresszió esetében nem észlelhető olyan mértékű szomorúság vagy reménytelenség, amely például a súlyos depressziót jellemezi. Viszont itt is felléphet végtaggyengeség, ingerlékenység, emellett fokozott éhségérzet, ami hirtelen súlygyarapodást eredményezhet.

Az atipikus depresszió előfordulhat még más mentális zavarokkal együtt is, mint például szociális fóbiák, szorongás, kapcsolati vagy a szexuális zavarok. Az atipikus depresszió tünetei annyira eltérnek a tipikus depressziós tünetektől, hogy nehézségekbe ütközik a megfelelő diagnózis felállítása. Talán legfeltűnőbb jellemzője az, hogy az érintett hangulata egy pozitív esemény hatására képes, a tőle nem megszokott módon, a kitörő öröm szintjére emelkedni.

Az atipikus depresszió gyakran már tizenéves korban kialakul, jóval korábban, mint más típusú depressziók és sajnos sok esetben, egy hosszú távú (krónikus) betegséggé válik.

A szülést követően az anyukák gyakran tapasztalnak szomorú érzéseket, sírógörcsöket, szorongást, étvágytalanságot, de ez az úgynevezett „baby blues” általában két hét után csökkenni kezd, viszont az „gyermekágyi depresszió” már sokkal hosszabban elhúzódik. Ez a fajta szomorúság gyakran tulajdonítható a drámai hormonváltozásoknak, hiszen szülés után egy nő teste hatalmas hormonális eltolódáson megy keresztül.

A kismamák életmódjukban is nagyon megterhelő változásokon mennek keresztül – erősen módosult időbeosztás: alvászavarok az etetés és a baba alvási szükségleteinek kielégítése miatt, s ehhez nem könnyű alkalmazkodni. Az átmenet nehézségei és a szervezetben zajló hormonális átalakulások mellett az esetleges családi hátterek is szerepet játszanak az elhúzódó gyermekágyi depresszió kialakulásában. Ebben az esetben az egészséges psziché helyreállításához sajnos már nem elég egy családi beszélgetés.

Gyermekágyi depresszió tünetei:

• Lehangoltság, levertség érzése a nap nagy részében, több hétig vagy még tovább
• Eltávolodás a családtól és a barátoktól
• Tevékenységek iránti lelkesedés elvesztése
• Étkezési és alvási szokások változása
• Kimerültség érzése
• Harag, ingerlékenység
• Szorongás, aggodalom, pánikroham
• Gyakori sírás
• Magára hagyja a Babát
• Baba elutasítása
• Baba bántalmazása
• Bűntudat, hogy nem jó anya és aggódik, hogy talán tud megfelelően gondoskodni a Babáról

Mind tudjuk milyen az, amikor a napok egyre rövidebbek és sötétebbek lesznek, amikor legszívesebben átaludnánk a szürke telet, s mint a medvék, csak tavasszal jönnénk elő a jó meleg vackunkból. Vannak emberek, akiket jobban megvisel az évszakok változása, mely egyfajta szezonális affektív zavart okoz; túl sok alvás, végtagok elnehezedése, sóvárgás szénhidrátok után, súlynövekedés, párkapcsolati problémák. Ezek a tünetek leggyakrabban ősszel kezdődnek és átnyúlnak a téli hónapokon, de előfordulhat a tavasz és a nyár beköszöntésével is.

További tünetek szintén a reménytelenség, fáradtság, apátia, az érdeklődés elvesztése örömöt adó tevékenységek iránt, és ahogy telnek a hetek, a tünetek egyre súlyosabbá válnak. A kutatók úgy gondolják, hogy ennek okai a fényviszonyok tartós változása, a biológia óra elmozdulása, alacsony szerotonin-szint, magas melatonin szint, traumás életesemények és egyéb fennálló fizikai betegségek lehetnek.

A felmérések szerint a depressziós betegek mintegy 20 százalékánál a tünetek olyan súlyosak lehetnek, hogy egészen a pszichotikus tünetekig fokozódhatnak. A pszichotikus jellemzőkkel bíró súlyos depressziós zavar diagnózisa, a depresszió és a pszichózis tüneteinek kombinációjában szenvedő betegeknél állapítható meg, mint; szervezetlen gondolkodás vagy viselkedés, hamis hiedelmek, téveszmék, nem létező dolgokat lát vagy hall, hallucinációk.

A szituációs depresszió egy rövid távú, alkalmi stresszel kapcsolatos depresszió, amikor az érintett valamilyen traumatikus eseményt tapasztal, vagy egy sor változás jön a mindennapi életében, például válás, nyugdíjazás, egy barát elvesztése, gyász, betegség vagy párkapcsolati problémák.

A szituációs depresszió tehát egyfajta alkalmazkodási rendellenesség, mely az érintett azon küzdelmeiből ered, hogy megbékéljen a bekövetkezett változásokkal. Tünetei hasonlóak a súlyos depresszió tüneteihez, de ezezek a legtöbb embernél körülbelül 90 nappal a kiváltó esemény után eltűnnek.

Fontos tudni, hogy a depressziót bizonyos anyagok, alkohol, gyógyszerek, rekreációs kábítószerek, továbbá különböző számos olyan betegségek is okozhatják, melyek hatással vannak a szervezet rendszerére, vagy olyan krónikus betegségek, amelyek folyamatos fájdalmat okoznak.

A depresszió kifejezetten gyakori azok körében, akik a következő betegségekben szenvednek:

• Rák
• Szívkoszorúér-betegség
• Cukorbetegség
• Epilepszia
• Szklerózis multiplex
• Agyvérzés
• Alzheimer-kór
• HIV/AIDS
• Parkinson-kór
• Szisztémás lupusz eritematózusz (krónikus autoimmun-betegség)
• Reumatoid arthritis (gyógyíthatatlan autoimmun betegség)
• Demencia