A depresszió jelen társadalmunk egyik leggyakoribb mentális betegsége, melyet a pszichológia a hangulati rendellenességek kategóriába sorol. Mindenkinek vannak néha rossz napjai, amikor is mély szomorúságot érez és legszívesebben fel sem kelne az ágyból. Azonban a depresszió különbözik ezektől a jól ismert ideiglenes mélypontoktól!
A depresszió egy gyakori és igen súlyos betegség, mely negatívan befolyásolja az emberi érzelmeket, a gondolkodást és a viselkedést - de szerencsére a depresszió kezelhető betegség! Amikor valaki depressziós, elveszíti az érdeklődést azon tevékenységek iránt, melyeket azelőtt élvezettel művelt.
A depresszió tünetei lehetnek enyhék és nagyon súlyosak is
- Szomorúság, lehangoltság
- Érdeklődés és lelkesedés elvesztése olyan tevékenységek iránt, melyeket azelőtt szeretett
- Alvászavar - túl sok, vagy kevés alvás
- Étvágyzavar - fogyás vagy súlynövekedés
- Energiaveszteség vagy fokozott fáradtság
- Céltalan fizikai aktivitás növekedése, például folyton járkál, nem tud mozdulatlanul ülni, írni, vagy az ellenkezője: lelassult mozgások vagy beszéd - de ezeknek a tüneteknek már eléggé súlyosnak kell lenniük ahhoz, hogy a környezet is érzékelje
- Kisebbségi érzés és bűntudat gyötri, nem érzi értékesnek magát
- Koncentrációs zavar vagy határozatlanság
- Gyakori gondolatok a halálról vagy az öngyilkosságról
- Reménytelenség, apátia
- Agresszió, türelmetlenség
Különböző egészségügyi problémák, például pajzsmirigy rendellenesség, agydaganat vagy akár vitaminhiány is imitálhatja a depresszió tüneteit, ezért fontos kizárni ezeket az okokat.
A depresszió különbözik a rosszkedvtől vagy a gyásztól
Egy szeretett személy halála, munkahely elvesztése vagy egy válás nehéz tapasztalat minden ember számára. Normális, ha ilyen élethelyzetekben szomorúak vagyunk.
De valami miatt szomorúnak lenni nem ugyanaz, mint a depresszió. A gyász folyamata természetes, függetlenül attól, hogy ugyanazok a jellemzői, mint a depressziónak. A gyász és a depresszió egyaránt magában foglalhatja a szomorúságot és a szokásos tevékenységektől való visszavonulást. De néhány fontos szempontból különböznek egymástól:
- Gyász alatt a fájdalmas érzések hullámzóan jelentkeznek, és gyakran keverednek az elhunyttal kapcsolatos pozitív emlékekkel. Súlyos depresszió esetén a bánat, a fásultság és az érdeklődés hiánya két hét után sem enyhül.
- Gyász után az önbecsülés mindig megmarad, míg a súlyos depressziónál az értéktelenség és az önutálat érzése állandó. Mély gyász alatt a halál gondolatai is felszínre kerülhetnek, amikor valaki nem lát más lehetőséget a szeretett személlyel való összekapcsolódásra. Súlyos depresszió esetén az érintett gondolatai arra irányulnak, hogy hogyan vessen véget az életének, mivel úgy érzi, nem érdemli meg azt!
- A gyász és a depresszió együtt is megjelenhet. Egyesek számára egy szeretett személy halála, egy munkahely elvesztése, fizikai sérülés, baleset, vagy egyéb veszteség élménye depresszióhoz vezethet. Amikor a gyász és a depresszió együtt jelentkezik, a gyász sokkal súlyosabb és hosszabb ideig tart, mint depresszió nélkül.
Ez a betegség bárkit érinthet, senki nem hibáztatható a kialakulásáért. A depresszió okait nem lehet általánosítani, egyénenként változó!
Genetika
A kutatási eredmények alapján azt feltételezik, hogy a depressziót okozhatják (endogén – a szervezeten belül megjelenő) genetikai hajlamok, személyes fejlődési rendellenességek és személyiségi jellemzők is, de vannak olyan (exogén - kívülről eredő) családi körülmények és traumatikus élettapasztalatok is, melyek határozottan elősegítik a depresszió kialakulását.
A depresszió kialakulásának egyik generátora a genetikai hajlamban rejlik. Ha a depresszió gyakori betegség egy családban, akkor valószínűleg a következő generáció sem kerülheti el. Ha a közvetlen családtagok (szülők, testvérek) érintettek, ez 15% -al növeli annak esélyét, hogy a gyermekeknél is kialakul. Az ikreknél ez a kockázat jóval magasabb, mintegy 50 %.
Ám tudományosan nem lehet pontosan megállapítani, hogy például egy testvérpárnál, akik együtt nőttek fel, a depresszió kialakulásáért csak genetikai hajlamok-e a felelősek, vagy esetleg külső hatások is szerepet játszottak. A szülők depressziójának sem kell feltétlenül genetikai eredetűnek lennie, okozhatták egyéb traumatikus tapasztalatok is. Nincs olyan, hogy "depressziós gén", tehát nem szabad túlzásba vinni a genetika szerepét.
Az úgynevezett epigenetikai kutatások azt is feltételezik, hogy génjeink születésüktől kezdve nincsenek véglegesen meghatározva, sőt megváltoztathatóak a megszerzett tapasztalataink révén.
Neurológiai összefüggés
A depresszió összefügg az agy bizonyos neurotranszmittereinek (ingerületátvivő anyagok) hormonális változásaival. Például a szerotonin és a dopamin neurotranszmittereknek köszönhetjük a boldogság érzését! Depressziós betegeknél a szerotonin és a dopamin koncentrációja alacsonyabb lesz, mint egészséges embereknél. Gyakran az antidepresszánsokkal történő kezelés ezért sikeres, mert a gyógyszerek hatóanyagai növelik ezen hírvivő anyagok termelését is. Meg kell azonban jegyezni, hogy az antidepresszánsok nem mindenki számára hatékonyak (például hormonális egyensúlyhiány esetében.)
Depresszió esetén a hormonális egyensúlyhiány mellett megfigyelhető a limbikus rendszer aktivitásának változása is. Többek közt a limbikus rendszer felelős a stressz szabályozásáért és az irányítja az érzelmeket is. Eme „rendszerzavar” megváltoztatja az érzések feldolgozását, ezért nő a pszichológiai kiszolgáltatottság. A mindennapos rossz a hangulat, a negatív érzések, a sorscsapások túl intenzív átélése, vagy túlértékelése depresszióhoz vezetnek.
Gyakran érezted magad fáradtnak minden ok nélkül? Gyakran szomorkodsz? Boldogtalan és üres vagy? Gondolkodtál azon, hogy jobb lenne, ha nem is élnél?
Ha depressziósnak érzed, magad, egyik legfontosabb dolog az, hogy merj segítséget kérni! Minél tovább halogatod, annál több értékes pillanatot veszítesz!