Pénz és szenvedélybetegség volt a témája annak a programnak, aminek Zacher Gábor volt a meghívott előadója. Olyan kérdésekre keresték volna a választ a KÉPMÁS előadásán, minthogy, összefügg-e az anyagi jólét, illetve a szegénység a szenvedélybetegséggel, vagy, hogy melyik esetben jobbak a gyógyulás esélyei?
Szakértő vendégként volt jelen Orsolics Zoltán Zénó addiktológiai tanácsadó, családkonzulens-jelölt. Orsolics heroinfüggő volt. Szerinte ma is ugyanazért drogoznak a gyerekek, mint régen: magány, nincs emberi kapcsolat, nincs család, vagy “családban felnőtt árva” gyerek.
Ami őt kifelé vezette: megélni a szenvedést, a magányt.
Rájöttem, több az élet, mint amit látok belőle. Mintha egy kulcslyukon néztem volna be, aztán benyitottam volna az ajtón. Kíváncsi voltam, hol a helyem a világban, hol a helyem a társadalomban.
Orsolics szerint mindenkin lehet segíteni.
A családnak kapcsolatban kell maradni a függővel, ez a legfontosabb. Senkit nem lehet megmenteni, főleg nem magától, de egy karnyújtásnyira kell lenni. Nem szabad, hogy megszakadjon a kapcsolat.
Szerinte az esetek nagy részében az a baj, hogy a kommunikáció nem működik. Amikor elkezd kamaszodni a gyerek, akkor elkezdi kitágítani a határait.
Megint előkerül a pénz téma: nem a pénz, hanem az értékrend számít. Orsolics elmondta, van olyan szülő, aki inkább megveszi a drogot gyerekének, csak hogy ne kezdjen el lopni.
Zacher is hozzászólt: a szegényebb rétegeknél nő a kábítószer-fogyasztás.
Bent feküdt a kórházban egy fiú, és azt mondta, végre jól érezte magát. Erre nehéz mit mondani.
Unalmas a suli, az apja részegen megy haza, de hétvégén két olcsó biofüves cigi, és máris érez egy kis örömöt. Milyen alternatívát mondjak neki, kérdezi.
Az előadás végére már egyre több szó esik a pénzről. Becslések szerint 150-200 ezer játékfüggő van Magyarországon.
Abban Zacher és Orsolics is egyetértett:
nincs olyan pont, ahonnan nem lehet visszafordulni, nincs reménytelen helyzet.
riportról bővebben: 24.hu